Techno

A techno ismérvei:
·A rockzenére jellemző keménység sebességre cserélődött
·A monotónia a techno zene lelke. Egy motívum állandó ismételgetése, variálgatása a monotónia, a monoton ütemek, hangzások hallgatása tudatállapot változást okoz. Például a mantrázó tibeti lámák , afrikai dobosok, baali csengettyűsök, ázsiai sámánok, a monotónia révén kerülnek transzdendens kapcsolatba az isteneikkel, a sámán számára a tánc extázisa maga a megtisztulás - meditatív, spirituális élmény.
·"Nem szól semmiről" A techno nem szövegkisérő sémazene, hanem szuverén, instrumentális muzsika, zaj, zörej, hangminták összehangolt kompozíciója.

A techno története:
1913-ban Luigi Russolo a Zajok művészete c. kiadványban a következőket írta: "A modern zeneszerzők az iparosodott világ, és annak zajai, törvényei felé fordították figyelmüket." A stúdiók és elektronikus eszközök fejlődését a könnyűzene is kihasználta, a technikai vívmányok által kínált lehetőségeket beemelték a zeneszámok készítésébe.

A stúdióban mesterségesen előállított zenei hangzás alapelemei:
·tiszta, szigoruan periódikus rezgés
·statisztikailag egyformán elosztott, szigorúan aperiódikus rezgés
·kattanás
·impulzus

Ezek az alapelemek egymásba olvaszthatók, torzítással, visszhangosítással, gerjesztéssel, hangtartománymodulációval tovább munkálhatóvá vállnak.
A tisztán elektromos zene első képviselői: Tangerine Dream (68), Kraftverk (70), Jean Michael Jarre (76), Depeche Mode (81), Laibach Azt lehet mondani, hogy a stúdióban készített, összekevert zene korunk tipikus kifejezőjévé vált. A stúdiótechnikát kiválóan alkalmazó, és élőben is koncertező előadók (pl. Genesis, Pink Floyd) a koncerteken nem igazán tudták visszaadni a stúdióban kevert zenét. Vagy, ha igen, akkor az play back-ról szólt. Tehát a könnyű zenei műfajokban az élő zene nem tudott tovább fejlődni. Az élő zene ott növekedett, ahol a legkevésbé lehetett volna feltételezni, ezek a diszkók voltak. Itt a DJ-k keverése révén a közönségnek a meglepetés, diszharmónia és az improvizáció elemi élményében lehetett része. A közönség az élő játék ezen friss elemeit a lehető legközvetlenebb formában érezte, tánc közben, az ütemmel sodródva. A DJ-k munkájukat a computertechnikák is segítették. Játékuk lényege a már meglévő, lemezre rögzített forrásokból begyűjtött hangelemek heterogén tömegének átrendezése. Ez lett végül is a techno, ami aztán számtalan műfai változatra oszlott szét az idők folyamán.

Műfaji változatok:
·techno: Ez az elektronikus tánczene detroiti fekete zenészek találmánya, a 80-as évek elejéről. Jellemzi a gyors, spártaian egyszerű ritmuskavalkád. Előszőr Európában lett divatos, majd visszatért Amerikába.
·house: A 80-as évek közepén, Chicago klubbjaiban terjedt el. E műfaji változat aranykora is erre az időre datálható.
·acid-house: A house műfaj variánsa. Az első acid-house esteket 87-ben kezdték el rendezni Londonban. Az új stílust az egész éjjel tartó pőrgés, hozzá illő szakadtság és eklektika jellemezte. Divat és sztár ellenes, kisérletező kedvű. Kaliforniában 90-91-ben vált a partyk meghatározó elemévé. Kimondva-kimondatlanul hírdette, hogy drogok hatása alatt ezek a bulik még jobban élvezhetők és a 70-es évek közepén újra felfedezett Ecstasy lett e stílus legkedveltebb drogja.
·rave: Az acid-house műfaj leszármazottja. Egész éjjel tartó, utópisztikis hangulatot árasztó buli techno zenével és ecstasyval. Kaliforniában lett a legnépszerűbb a 90-es évek elején. A szervezők néha egész vidámparkokat béreltek ki éjszakára. Természeténél fogva illegális, ideális helyszíne valami nagy, szabadtéri terület. Terjedése röpcédulákon, titkos telefonszámokon, interneten.
·goa: Maga a Goa tengerparti tagállam Indiában. Végtelen, érintetlen strandjai, napsütötte éghajlata és minimális árfekvése a világ hippijeinek kedvelt uticéljává tette. A 60-as évek végétől érkeztek oda hippik, jó néhány évig ott is ragadtak. A 90-es évek elején a bohémek túristaparadicsoma lett. A strandok azóta egész éjjel tartó techno bulik színhelyei lettek, a zenét neves európai DJ-k csinálják. A goáról elnevezett partyk napjainkban egész Európában terjednek. E partykat kizárólag extrém, civilizáció mentes helyszíneken rendezik. Ez lehet: erdő, rét, strand, holtág. Egy, az Interneten a goa partykat bemutató, partykon résztvevő fiatalember erről így ír: "A goa-trance felvonultatja a zenei spektrum szinte minden elképzelhető hangját: a magasak és a mélyek lüktetése átrepít az érzékelés egy másik dimenziójába. A goa-party fejleszti a befogadóképességet, élesíti a másiklátást, levezeti a fölös feszültséget, gyorsítja és mélyíti az asszociációkat. Joker a pakliban. Az egyetlen olyan gépzenei stílus, amelyben könnyen felimerhető a kultúrális eredet. Rengeteg hangzásban találkozunk a távol- és közel-kelet, valamint a new age misztikumával. A trance befogadása túlmegy a tánc kizárólagos élvezetén, út, amely az ismeretlenbe visz, avagy olyan tájakra érkezel, ahol nyugati ember még előtted nem járt. A csillagok pulzusát tapogatod, naplángfolyamban levitálsz. Persze nem egyedül. Akár egy archaikus indonéz szertartás - egy idegen bolygón - ismeretlen akaratra mozdulnak a végtagok, közös lendületben emelkednek magasba a karok. Nem tánc, hanem áldozat a "Goa-isten" UV-oltárán."
·trance: Mint stílusirányzatnak, Németország - Frankfurt a szülőföldje. 93/94-ben a Brit Szigeteken lett a legnépszerűbb. A zene kozmikus és pszichedelikus, a Goá-hoz hasonló, de zárt helyen is tartanak ilyen rendezvényeket. Itt is indiai maskarákba és pszichedelikus ruhakölteményekbe öltöznek a résztvevők. Az LSD és a fű használata jellemzőbb, az ecstasy és speed kevésbé.
A 80-as évek közepétől napjainkig elmondható, hogy létrejött egy techno (szub) kultúra, aminek lényegisége tulajdonképpen a 60-as évek hippi kultúrájában gyökeredzik. A szubkultúra tagjaira jellemző a pszichedelikus beállítottság (cél: alternatív valóságok v. tudattalan megismerése, hallucinogén, szintetikus drogok, gombák, cannabis használata) és a kényszerű társadalmi megegyezés eredményezte taburendszer elleni lázadás (de! politikai mozgalommá nem szerveződött).
A techno kultúra meghatározása túlmutat zenén, irodalmon, filmen, videón, képzőművészeten s minden egyéb új kifejezési formán. Egy megváltozott világ életérzését írja körül, társadalom- és természettudományok közti határ megszüntét, ember és gép viszonyát.

Irányzatok:
UNDERGROUND: A könnyűzenei stílusokban az új műfajok mindig az underground talaján jönnek létre.• A szervezőket nem a meggazdagodás vágya hajtja, sokszor ráfizetéses. NEM PIACCENTRIKUS.• A DJ-k egy-egy bulin minimális pénzért dolgoznak, nem a zenélésből élnek. de igényesen végzik a munkájukat. • A DJ-k nem adnak ki lemezeket, egy-egy 2-3 órás szett csak egy partyn, egyszer halható. Nem játszanak a médiákban. • A szervezők állandóan változtatják a bulik helyszíneit, kedvelik a szabadtéri hely- színeket, meghökkentő nem egyszer bizarr helyeket. A helyszínek sokszor az utolsó pillanatig titkosak, az utolsó pillanatban telefonon vagy az Interneten lehet hozzájutni. Vagy kis szórólapokon. ILLEGALITÁS fontos szempont, kizárják a médiát. Rendfenntartók, kidobók nincsenek.• Közönség egy adott réteg, aki ezeket a bulikat szereti, az emberek nagy része ismeri egymást, meghitt hangulat. Soha nics "balhé" • Szerek: fű, LSD, XTC, speedhasználat ritkább.• Nincs vagy nem figyelhető meg szervezett anyagosztás!
OVERGROUNDAz underground-ból feljövő, divattá vált zenei műfajok.• A szervezők elsősorban pénzt akarnak keresni, PIACCENTRIKUS.• A DJ-k profik, egy-egy fellépésért sok pénzt kapnak, abből élnek. Ha a munkáját nyűgnek érzi, igénytelen, középszerű előadás lesz. Lemezeket adnak ki, bármikor meghallgathatóak, médiákban is játsszák őket.• A bulik állandó, szokványos szórakozó helyeken, klubokban, diszkókban. Médiákban hírdetik magukat, egy-egy nagyobb rendezvényre a média képviselőit is meghívják. LEGÁLIS • Tömegek, nincs meghitt hangulat. Vannak rendfenntartók, kidobóemberek. Előfordulnak "balhék". • Speed a preferált drog. Sokkal nagyobb pörgés, több agresszió, több rosszullét.

Hazai helyzet:

92/93 évre datálhatók az első underground rendezvények. (FMK + Tilos az Á) A reklám és a látogatottság nagyon minimális volt, ezekről a rendezvényekről semmit nem lehetett tudni. 93-ban a Korai Öröm nevű zenekar el kezdett játszani, a koncertek után szerveztek partyt. Ez ismertebbé tette ezeket a rendezvényeket. Diáksziget: 94-ben állítottak fel először egy nagyon kis sátrat, ahol techno zene szólt éjszakánként. E programon kb. 10-15 ember táncolt egész éjjel, másik 20 kivűlről nézte, hogy mi történik.
Robbanás 95-ös év vége, 96-os év!

House

Röviden a houseról:

Ez az új stílusú zene valahol a pop, disco, techno között lehet. Minden zene, amiben a kemény 4/4-es alap van és nincs tele szöveggel, azt rögtön housenak mondanak. A house a disco és a techno egyik stílusa, de több műfajú zenében van house stílus. A technot és a discot is számítógép segítségével készítik, ezért hasonlóak. Ebből adódóan a house is számítógép segítségével készülő tánczene.

A house zene kialakulása:

A house zene indulása egy elég látványos eseményhez köthető. 1985-ben a chicagói Komishi parkban egy kosárlabda-mérkőzés után a meghívott zenerajongók egyszerűen elégették az utált, vagy megunt diszkólemezeiket. A diszkózene világot meghódító útja ezzel látványosan véget ért. Chicagóban és New Yorkban működött két olyan klub (Chicago Warehouse, New York Paradise Garage - innen ered a house és garage zene elnevezése), amely áttörte az addigi faji és szexuális, begyepesedett korlátokat. Ez a két klub volt az a hely, ahol nem csak a feketék, vagy csak fehérek, csak heteroszexuálisok vagy csak homoszexuálisok szórakozhattak. Ez a zene mindenkit egyformán vonzott. Nem sokkal később a rave parties-acid house Nagy-Britanniában jelent meg. A house az egyik legkönnyedebb táncos technostílusnak számít (a művek közepes tempójúak – 120–130 bpm), mely némely előadó esetében közel áll a hip-hophoz, vagy napjaink diszkózenéjének az angolszászok által dance-floornak nevezett irányához. Eleinte a house zene a melegek körében volt igen népszerű. 1986 körül kezdett nagyobb népszerűségnek örvendeni, bár Chicagóban még mindig inkább a feketék zenéje maradt. Nem csak az amerikai zene alapozta meg a house zene irányvonalait. Az európai zenék, mint például a Depeche Mode elektronikus popzenéje, vagy a Soft Cell és a leginkább a diszkóhangzásra épülő Giorgio Moroder, Klein and MBO és számos olasz csapat is nagyon népszerű volt mind New Yorkban, mind Chicagóban.

A house zene vállfajai:

A house zene első válfaja az acid house volt, amely először 1988-ban Angliába tört be és vált a fiatalok kultúráját meghatározó zenévé. 1989 nyarára az acid house megmozdulásokat felváltották a nagy rave fesztiválok. Ma már inkább a pszichedélikus történelemhez tartozó acid house erősen kiemeli a hangszerszólamok kígyóvonalait, vidám vokáljaival és soul & western stílusú „pianóival” a happy house, a dobgépek nyújtotta lehetőségeket valamivel jobban kiaknázó és samplingelt ritmusokat is felhasználó breakbeat, vagy a legrafináltabb, meglepetésekkel és váratlan zenei képzettársításokkal teli progressive stílus, amely főleg az Államok nyugati partjának underground zenészei körében népszerű. A house végletekig leegyszerűsített, amerikai változata, melyet garage-nak hívnak, olyan kész, egymáshoz a megtévesztésig hasonló ritmikai és hangzásbeli alapokat hoz létre, melyekre a DJ-nek kell élőben rákevernie a valódi zenei tartalmat.

A house jellemzése, jelentése:

Ma már a house-t nem csak nagy fesztiválokon játsszák, hanem minden péntek és szombat este a diszkókban is. A lüktető zene és a villódzó fények mellett viszont nem az a lényeg, hogy lelki partnerre találjunk egy óra alatt, hanem, hogy a nekünk legjobban tetsző lánnyal, fiúval megismerkedjünk, és lehetőleg minél hamarabb összemelegedjünk. Ezért fontos a minél divatosabb, meghökkentőbb, szexisebb és változatosabb megjelenés. A szöveg általában csak néhány lakonikus varázsmondatra szorítkozik, ilyenekre, mint: que divina, vagy don’t give up the fight, melyek elsősorban a tudatalattit veszik célba, és fogva is tartják a mű időtartama alatt.

A house zenét kedvelők megjelenésének, divatjának Magyarországon egy sajátos változata alakult ki, amelyet sehol máshol a világon, houseos összejöveteleken nem lehet megtalálni. Nálunk furcsa egyvelege található meg a divatot azonnal követő és a divatra egyáltalán nem adó, de az öltözködésre mégis nagyon odafigyelő fiataloknak.

Goa

A Goa Kultúra kialakulása:

A goa kultúra gyökereit a 60'as évek vége felé, India partján a Goa-partvidéken találhatjuk. Abban az időben világutazó hippik, rocksztárok lepték el ezt a tengerpartot, akik az amerikai hippi mozgalom lezárása után itt próbálták megtalálni a szabadságot. Ez a sex/drugs/rockandroll bűvköréből kilépni nem akaró csoport le is telepedett itt, és egy újfajta, természet közeli életmódot folytatott. A legtöbben azonban nem bírták a tempót, így a 80'as évekre már csak egy kis amerikaiakból és európaiakból álló csoport maradt Goán. A 90'es években azonban minden megváltozott. Jött az új zenei front: az Acid. A partvidék lakói azonnal rákaptak az új stílusra és továbbfejlesztették azt. A "nagy elindító", Goa Gil, egy nagyon rég óta Goán élő San Franciscoi freak, az igazi Goa-Guru. Gil és társai már régóta nyomták az elektronikus hangzásokat, ami akkoriban a Yello, Talking Heads, féle vonalat jelentette. A techno, az acid, az industrial, a detroit, elecrto, new beat stílusokból és a 70es évek pszichedelikus hangzású zenéinek hatása alatt állt végül is össze a goatrance, melynek közvetlen előfutárai a Killing Joke és az első igazi goa számot jegyző belga Front242. A goa szóhoz a trance akkor került, amikor az emberek felfedezték, hogy az extasy és az lsd olyan drogok, amelyeket szinte ehhez a zenéhez találtak ki…

Zene:

A psychedelic trance-t és a goa trance-t leginkább szinonímaként használják, csak később, a 90'es évek vége felé lett a psytrance egy önálló stílus megkülönböztető neve. A psy/goa zenékrol esetében viszonylag kevés jól behatárolható stílusjegyet említhetünk. A számok ritmusa alapvetően 4/4, a sebessége 135-150 bpm között van leginkább, de természetesen vannak lassabb és gyorsabb számok is. A zenék sok furcsa, pszichedelikus hangból, agycsavaró és utaztató témákból, rengeteg ritmikai elemből és effektekbol épülnek fel. A mai napig jellemzőek a 303-masok és sok goa/psy zenében található elektromos gitár. Az alapok leginkább kemény hangzású felező, vagy "guruló" basszusvonalra, 4/4-es ütős lábdobokra épülnek. A régebbi goatranceban domináns szerepet játszottak a nem európai skálákon írt keletiesebb dallamok, manapság a goa/psy zenékben inkább az egyszerubb, de jobban megragadó és különleges hangzású témákra építenek. A goából rengeteg új stílus is kifejlődött, illetve maga a goa is metamorfózisokon ment keresztül. Így lett psychedelic trance (GMS, Logic Bomb, Space Tribe, Talamasca), a leginkább a skandinávok által képviselt progresszív minimál (Atmos, Son Kite, Ticon, Vibrasphere, Necton), progresszív psytrance (Parasense, Droidsect, Paste, új Etnica), psychedelic techno (Yumade, Paps) . A chillesebb hangzású pszichedelikus zenék is tért nyertek, psychedelic ambientként szokták emlegetni.

Partik:

A goa-kultúra legerősebb alapját mindig a partik, elsősorban a szabadtéri partik jelentették és jelentik ma is. Ennek egyik oka az a rengeteg különleges helyszín, ahol goa bulikat rendeznek; tengerpart, őserdő, régi kastély, hajó, sivatag közepe, folyópart, messzi hegységek völgyei, stb. A klubbuliknak is megvan a maga különlegessége, elsosorban a dekorációból fakadóan; természet utánzó, vagy a fantasy világból meríto UV aktív képek, szobrok, vetítések, térelválasztó nádfonatok díszitik a bulik helyszínét. A partik közönsége jelenti a másik olyan különlegességet, amiből bárki megállapíthatja, hogy épp egy goa partin van. Sok mosolygós, barátságos ember, a legextrémebb ruhákban, a legmeglepőbb helyekről. Mindenki táncol, a közönség együtt találja meg az utat a felszabaduláshoz, ami a zene és a fények hatására elkezdődött a táncteremben, vagy a tűz körül. Szinte mindenki, aki járt már goa bulin beszámolt a "közös lélek" kialakulásának fantasztikus élményéről, amikor a táncolók úgy érzik, most minden ott lévő partizó észlelése és gondolatai egy nagy tudatban kapcsolódnak össze. A szabadtéri partikon a napfelkelte jelenti a csúcseseményt, ez a sötétségből a fénybe érkezés, a csakra utazás tetőpontja, ráadásul a partizó felfedezi a körülötte lévő arcokat és sokszor magának a helyszínnek a szépségeit. Egy goa bulin senki sincs egyedül, mindenki mosolygós és segítőkész. Ezek a jellegzetességek szerte a világon jellemzik a goa partikat. A goások nagy utazók, a világ bármely táján, bármelyik országból érkezhetnek egy goa partira, mert tudják, hogy otthon fogják érezni magukat és a segítőkész embereket találnak majd. A szcéna tevékenységét jól jellemzik a hatalmas fesztiválok, ahol több tízezer goa fan tölt együtt 3-5 napot ( vagy többet ) valahol a természetben. A leghíresebb a Solipse, a Napfogyatkozás fesztivál, ami épp Magyarországon, Ozorán került eloször megrendezésre és kb. 30ezer ember vett rajta részt. Az Ozorai fesztivál mára kultikus eseménnyé vált. (www.solipse.com). Portugáliában rendezik meg nyaranta a Boom fesztivált, a legnagyobb előadókkal és Németországban a Voov fesztivált, ami 11 éve él.

Drum&Bass

JUNGLE - DRUM & BASS

Amikor '89 party-hõsei, Grooverider és Fabio valamikor a kilencvenes évek elején dél-londoni (Brixton, Elephant & Castle) klubokban (leggyakrabban a Rage-ben) a hardcore-on továbblépve, addig teljesen szokatlan ritmus-patternekkel gazdagították zenéjüket - és kergették õrületbe a közönséget - még nem is sejtették, hogy e gondolatokból nõ ki '97 Britanniájának mainstream muzsikája.
Persze ahogy a techno nem Pallasz Athénéként pattant ki Zeusz fejébõl, úgy a jungle sem a semmibõl jött: gyökerei a dub-ban (ritmusvilág, szub-basszusok), a hip hop-ban (szintén a ritmusképletek, valamint az MC-k szerepeltetése) és a techno-ban (stúdióprocesszus) keresendõk.
Felgyorsított hip hop (néha swing, vagy bossa nova) ütemek, egy végletekig leegyszerûsített, szinte triviális basszusmenet: nagyjából ez a jungle alap, ettõl a ponttól kezdve ágazik szét a kilencvenes évek végének legtermékenyebb és leginvenciózusabb zenei irányzata számos almûfajra. Így például a ragga-muffin vokálokkal, dub-os basszusvonalakkal, reggae-hangmintákkal operáló ragga jungle. Vagy a kemény ütemeirõl, minimalizmusáról felismerhetõ drum & bass (pl. A Guy Called Gerald, Goldie, Photek, Doc Scott, Alex Reece), mely különös kettõsséget hordoz magában: az elsõ hallásra embertelen és hipergyors breakbeateket feloldják az ezekre épülõ dzsesszes elemek, ambient szõnyegek, soul-os vokálok.
Az említett ambivalencia mellett a mûfaj azonnali befogadását nehezíti a hagyományos dance 4/4-eken és konstans ritmusokon edzõdött fülek számára szokatlan, esetenként három-négy összetevõs poliritmia. Némi szarkazmussal: „úgy hangzik, mintha valaki a dobfelszerelésével együtt legurulna a lépcsõn" vagy „mintha egy féllábú, tízkezû fekete dobolna." Több zeneszeretõ és -értõ barátunknak hosszú hónapokba, nemegyszer évekbe telt, mire megbarátkoztak a mûfajjal...
Harmadik alirányzat a kissé fellengzõsen hangzó intelligens jungle (tudtunkkal egyetlen jungle producer sem állította azt, hogy buta jungle-t játszana), mely az ütemeknél hangsúlyozottabban a trance-os betétekre összpontosít, mint például LTJ Bukem, Blame, valamint a rendkívül termékeny Mark & Dego kettõs, akik 4 Hero, Jacob's Optical Stairway, Tom & Jerry és Tek 9 nevek alatt is publikálnak. Persze az intelligens jungle kifejezés nem a zenészek, hanem a média találmánya, marketingfogás. A techstep drum & bass elõadói szívesen használnak fel indusztriális mintákat, s munkáik a techno hangzásvilágához állnak a legközelebb. Háttéreffektjeik bármelyik thriller, vagy tudományos-fantasztikus film becsületére válhatnának. A rafináltan elhelyezett break-ek nemcsak az ütemeken, esetenként a dallamokon is megtalálhatók (Ed Rush).
A hardstep drum & bass nevéhez híven elsõsorban keményebb, táncorientált hangzást produkál, gyakran torzított basszusmenetekkel (Grooverider, Boymerang, Mickey Finn).
Bár az elsõ jungle album 1991-ben jelent meg, a mûfajt korai underground létébõl A Guy Called Gerald Black Secret Technology címû nagylemeze emelte ki 1994 végén. (Õ egyébként valaha az 808 State tagja volt, továbbá 1988-as Voodoo Ray-e a Summer of Love egyik legnagyobb house slágere lett.) A szigetországban 1994-ben igazi õrületet váltott ki egy jungle maxi: az M-Beat featuring General Levy Incredible címû darabjáért már hónapokkal a megjelenés elõtt szinte ostromot indítottak a lemezboltok ellen a rajongók. Az igazi médiaszenzációt azonban Goldie 1995 õszén megjelent Timeless címû monumentális albuma jelentette. A siker mértékére jellemzõ, hogy míg a lemez az angol dance eladási listák élén állt, Michael Jackson-nak meg kellett elégednie a tizenhetedik pozícióval. Mindenképpen említést kell tennünk a jungle renegát, Alex Reece So Far LP-jérõl, mely a Blahblahblah szakírói szerint a Clash 1978-as albuma óta a legjelentõsebb londoni zenei produkció. (A progresszív dance elõadóinak többsége vélhetõen egyetért ezzel a véleménnyel, hiszen Reece azóta is az egyik legkeresettebb drum & bass remixer. Kevert már újra az Underworld-nek, a Model 500-nek, Kenny Larkin-nak, a UFO-nak, a Kruder & Dorfmeister duónak, de még Neneh Cherry-nek is.) Következõ lépést a Bukem válogatta Logical Progression (1.) jelentette. 1996 végén a drum & bass szcéna figyelme az Icons (Justice & Blame) Emotions with Intellect címû nagylemezére összpontosult. Az 1993-ban készült anyag - mivel a kiadók akkor túl avantgarde-nak találták - három éven keresztül várt a megjelenésre, egyes darabjai csak dub plate-eken voltak hozzáférhetõk olyan kivételezettek számára, mint Fabio, vagy Mixmaster Morris. A mûfaj legutolsó szenzációja - a MUZIK szerint az elkövetkezõ két év zenei arculatát meghatározó - Roni Size / Reprazent dupla album, a New Forms.
Természetesen, a techno-hoz és a house-hoz hasonlóan, a jungle / drum & bass producerek és elõadók is egy-egy kisebb kiadó (label) címkéje alatt csoportosulnak. Néhány, a fontosabbak közül: Metalheadz (Goldie, Wax Doctor, Peshay, Hidden Agenda, Doc Scott, J Majik, Kemistry & Storm), Goldie hangmérnökének, Rob Playford-nak a tulajdonában álló Moving Shadow (PFM, Omni Trio, Flytronix, JMJ & Richie, Hoax, E-Z Rollers, Tekniq), az LTJ Bukem által fémjelzett Good Looking / Looking Good (Artemis, Odyssey, Source Direct, Blame és az elmaradhatatlan MC Conrad), Grooverider címkéje, a Prototype Recordings (Boymerang, Ed Rush, John B). Igen színvonalas munkákat jelentet meg a Creative Source (Intense, Big Bud, Origination), a Precious Material (Nautilus, Jazz Juice, Astral Vibes), a S.O.U.R. (T Power), a Basement Records (Justice, Mystic Moods), a Timeless Recordings (KMC, Future Bound), valamint a Creative Wax (Underwolves, Tango). Egyéb kiadványaik mellett alkalmanként zseniális drum & bass darabokkal jelenik meg a piacon az R&S (The Original Playboy, Jacob's Optical Stairway), a Hard Hands (Lab Rat, Leftfield, Pressure Drop), a Creation Records (One True Parker), az XL Recordings (Johnny L), a Junior Boy's Own (Ballistic Brothers), a Filter (Amalgamation Of Soundz), a Mo' Wax (Plug), a Cup Of Tea Records (Statik Sound System, Ratman), a sheffieldi WARP (Link, Squarepusher), a Virgin (Photek, Source Direct) és a Talkin' Loud (Roni Size / Reprazent) is.
Ahogy a house Chicago szülötte, vagy a trance Frankfurté, úgy a jungle / drum & bass Londonhoz köthetõ, ahol manapság már a McDonald's-ekben is ez szól. Lehet, hogy meglepõen hangzik, de a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük undergroundnak azt az irányzatot, mely foci EB-k szignálját, vagy tv reklámok zenei aláfestését adja. Ha mondhatjuk azonban valamirõl, hogy pozitív értelemben vált mainstream-mé, úgy e mûfajról nyugodtan állíthatjuk ezt. A szokatlan jelenség okai visszavezethetõk a nagy kiadók éberségére, akik még underground létében vásárolták fel a mûfajt, ugyanakkor a szerzõdõ elõadók mûvészi önállóságukat teljes mértékben megõrizhették. Így kerülte egyelõre el a drum & bass a house sorsát, a teljes kommercializálódást. Napjainkra világossá vált: a drum & bass lesz az az irányzat, mellyel a progresszív dance muzsikák polgárjogot nyernek az idõsebb zenehallgatók körében is. LTJ Bukem lemezeivel kapcsolatban végzett piackutatások egyértelmûen jelzik: a negyvenes korosztály ugyanúgy vásárolja kiadványait, mint a huszonévesek. A mûfajban rejlõ lehetõségeket bizonyítja, hogy manapság szinte mindenki merít belõle, így az olyan géniuszok, mint az Aphex Twin, vagy Paradinas (m-ziq). Meg az is, hogy a világon újabb drum & bass központok alakulnak ki, ilyen például Toronto. Az elõadók se kizárólag angolok már: a mûfaj hírnevét öregbíti az amerikai Jamie Myerson, a német Bassface Sascha, vagy a Doppelgänger, meg az olyan válogatások, mint a Soundz of the Asian Underground, de ismerünk francia, görög, ausztrál, sõt, több ígéretes hazai próbálkozást is.
Szóval, ha minden így megy tovább, öt év múlva a drum & bass eljut a magyar nagyközönséghez is...